2010. február 15., hétfő
Hobo
Csavargók tízparancsolata
1. Ne zavard isten álmát
2. Minden városban adj pénzt egy koldusnak
3. Tartózkodj a tömegtől
4. Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó
5. Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt
6. Tiszteld a régi mestereket
7. Szakíts időt a zenére
8. Asszonyt és italt ne utasíts vissza
9. Hagyj jeleket magad után az úton
10. Légy szerelmes az életbe
Hobo
/Fertőhomok 2007/
2008. március 12., szerda
Barátságról
" Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat,
csak nem tudjuk kimondani hogy mi az... A nagy találkozások,
a lélekközeli pillanatok mindig azok voltam, amikor valakit megszerettem.
Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor
egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már
valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. "
(M.P.)
/Sopron 2005/
csak nem tudjuk kimondani hogy mi az... A nagy találkozások,
a lélekközeli pillanatok mindig azok voltam, amikor valakit megszerettem.
Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor
egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már
valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. "
(M.P.)
/Sopron 2005/
Egy nap a láthatatlan házban
" Nehezen válok meg az erdőtől. Minden ága fogva tart.
Egyszer még egy lépéssel hátrább vonulok, az erdőben
fogom felépíteni a kisebb házamat. Az öregember látókö-
re szűkül, kisebb élettérrel is beéri, összehúzza maga kö-
rül a kerítést, mint hűvös időben a kabátot. Megvárom,
hogy a fák nőjenek egy kicsit, hogy zsugorodjam még egy
kicsit... aztán csak nőjön be a rengeteg! "
(L.Gy.)
/Erdély 2006/
Egyszer még egy lépéssel hátrább vonulok, az erdőben
fogom felépíteni a kisebb házamat. Az öregember látókö-
re szűkül, kisebb élettérrel is beéri, összehúzza maga kö-
rül a kerítést, mint hűvös időben a kabátot. Megvárom,
hogy a fák nőjenek egy kicsit, hogy zsugorodjam még egy
kicsit... aztán csak nőjön be a rengeteg! "
(L.Gy.)
/Erdély 2006/
2008. március 6., csütörtök
Kapolcs
Hargita
" Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszer csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel angyalokat nem láthatja szemed.
Csakannyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.És megállsz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten.
Jóságot, szeretetet és békességet. " (W. A.)
/Erdély 2004/
A karácsonyi ajtó
A karácsonyi ajtó
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!
Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek! /Nagycenk 2008/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)